A gyógypatkolás alapja a megfelelő szaruszabályozás. A körmölés során be kell állítani a pata egyensúlyát. Ezt a kovácsok hosszú évekig tanulják. A legnagyobb kovácsok azt vallják, hogy egy lábálláshoz tartozó patát csak egyféleképpen lehet körmölni. Ha eltérünk az adott patához tartozó megoldástól, azzal rendellenes feszüléseket és nyomásokat okozhatunk. Egészen fiatal csikók esetében még befolyásolni lehet a végtagállásokat, de később már nem szabad ezzel próbálkozni. A gyógypatkolás második eleme a patkó felhelyezése. Itt már lényegesen több lehetősége van a kovácsnak a beavatkozásra.
Az egyik elem a patkó tömege. Az alumínium patkók könnyebbek, mint az acélpatkók. Ez elsősorban a rutin használat szempontjából fontos, de ritkán betegségeket is befolyásolhat. Például a nehezebb patkó nagyobb erőhatásokat eredményezhet a végtag előrelendítése során, jobban terhelve a gyógyuló inakat.
Egy gyönyörű patkolás alumínium patkóval. (Fotó: Ormándi Zsolt)
A másik beavatkozás az úgynevezett átfordulási pont, vagy zóna beállítása. Ezzel az ellépéskor ható erők mértékét, az erőkart állítjuk be. Különféle lábállások és betegségek eltérő megoldást igényelnek. Legismertebb példa, hogy a patahenger szindrómás, a mély ujjhajlító ín sérüléses, a pataízület oldalsó szalagjának sérülésével küzdő vagy pataízületi gyulladásban szenvedő lovaknál az erőkarok rövidítése jelentősen csökkenti a fájdalmat a súlyeltolás fázisában. Ezeket a lovakat gyakrabban kell patkolni, hogy ne engedjük megnőni ezeket az erőkarokat.
„Banánpatkó”. A talpi felszín gördülékenysége miatt mozgásban könnyen átfordul, álláskor a legkényelmesebb pozíciót biztosítja a lónak. Ennél a savós patairha gyulladásos lónál mindkét szempont fontos. (Fotó: Ormándi Zsolt)
A harmadik pont a terhelésben résztvevő felület változtatása, melyet a patkó szélesbítésével, keskenyítésével, hevederek beépítésével érhet el a kovács. Hogy milyen változtatásra van szüksége, az egyrészt a kezelendő betegségtől (és annak stádiumától), másrészt attól a talajtól függ, ahol a ló dolgozik. A szélesebb patkó kevésbé süllyed a puha talajba, mint a keskenyebb. Ezáltal áttevődnek az erők patán belül, kihatva az egész végtagra. Hevederes, nyírbetétes vagy körpatkó alkalmazható patahenger szindrómás és mély ujjahjlító sérüléses lovaknál, ha puha talajon dolgoznak. Az elülső végtag egyenítő szalagjának megbetegedésénél a hegyfalnál megszélesbített, a patkószáraknál keskenyített patkó ajánlott - puha talajon, a rehabilitáció során. A csánkízület gyulladásában a hátulsó patkó külső szárának szélesbítése sokat segít puha talajon.
Az első képen alumínium hevederes patkó, ami például patahenger szindróma, mély ujjhajlító ín sérülés kezelésére alkalmas. A második képen extenziós patkó a mély vagy a felületes ujjhajlító ín teljes szakadására, túlnyúlására jó. A harmadik patkó a csánkízület gyulladásánál használatos. A negyedik patkó az egyenítőszalag rehabilitációjában bevethető. (Fotó: Ormándi Zsolt)
A negyedik elem a talp védelme különféle betétekkel, töltőanyagokkal. Ennek a szerepe elsősorban a talpi felszín fájdalmával járó problémáknál lényeges, mint a savós patairha gyulladás.
Védd a talpat! (Fotó: Ormándi Zsolt)