Sokan hajlítópróba néven említik, de hivatalosan hajlítási próbának hívjuk.
A vizsgálatnak az a lényege, hogy miután megnézzük a ló mozgását egyenes vonalon és kemény talajon, ügetésben, a végtag adott részét egy percig hajlítjuk, feszítjük, majd ezután a lovat azonnal ügettetjük egyenes vonalon. Ha sántaság alakul ki, vagy a meglévő sántaság fokozódik, az azt jelzi, hogy a lónak fájdalmat okoztunk, az adott régiót tovább kell vizsgálni.
A hajlítást közepes erővel végezzük. Ha tiszta erőből hajlítjuk a végtagot, szinte minden lovat le tudunk sántítani. Egy tanulmányban 50 egészséges lovat vizsgáltak úgy, hogy nagy erővel feszítették a lábat, 49 lónál pozitív volt a próba eredménye, azaz sántítottak utána.
A hajlítási próba az adásvételi vizsgálatnak is része. Ekkor mind a négy végtagot hajlítjuk, enyhébb, rejtett problémákat keresünk.
A hajlítási próbának több típusa van:
- A lábvég hajlításakor a pata hegyénél tartva hajlítjuk a pata-párta-csüd együttest úgy, hogy a lábtövet lehetőleg minél kevésbé hajlítsuk. Ha ekkor a sántaság fokozódik, jó eséllyel ezek az ízületek, vagy az őket körülvevő lágy szövetek érzékenyek. Elülső lábon ez könnyebb, a hátulsón azonban az ízületek többé-kevésbé együtt mozognak, így ez csak mérsékelten működik. Hajlíthatjuk külön az elülső lábtövet vagy a csánkot.
- A csánkhajlítás kevéssé specifikus, hiszen ilyenkor együtt hajlik a csánk, a térd és a csípőízület, de az ujjízületek is. Ezt a próbát spavin test néven is említi az angol irodalom. A bone spavin kifejezés a csánkízület gyulladása, magyar nevén a csontos csánkpók, németül Spat betegséget jelenti. A csánkhajlítás pozitivitása mögött leggyakrabban ez a betegség rejlik, de nem kizárólag. Érdekesség, hogy a kutya ortopédusok is használják ezt a kifejezést, noha kutyáknál szinte mindig a térd megbetegedésénél lesz a próba pozitív.
Ha egy ló egy lábára sántít, először az egészséges végtagot hajlítjuk meg, hogy lássuk, miként reagál a ló a hajlításra.
Hogy mikor segít sokat a próba? Ha a sántaság jelentősen fokozódik, szinte biztos, hogy jó helyen keressük a konkrét betegséget. Ha a próba közepesen pozitív, de a túloldali végtagon negatív, kimondhatjuk, hogy a ló számára fájdalmas volt, jó helyen kutakodunk.
De vannak fals pozitív eredmények is, amikor a ló sántább lesz a hajlítástól, mégsem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget neki. Például csikók gyengébb, lazább ízületei sokszor reagálnak enyhe sántasággal a hajlításra mindenféle betegség nélkül. Ugyanígy, idősebb lovak, melyeknek már merevebbek, esetleg enyhén már megkoptak az ízületei szintén mutathatnak kisfokú sántaságot, pedig egyébként sántaság mentesen, boldogan élik mindennapjaikat. Szintén mutathatnak némi érzékenységet a lovak nagyobb munka után - gondoljunk csak a saját izomlázunkra egy nagyobb sportolás után.
Nehéz a próba eredményét értékelni, ha az egyik végtagon negatív, a másikon pedig igen enyhén pozitív a reakció. Ilyenkor ezt megjegyezzük, de csak egy apró adatként számítjuk be az egész vizsgálatba.