Ha hármat kívánhatnék a jó tündértől, az egyik az lenne, hogy több ló ne kapjon savós patairha gyulladást. A betegség a gyors, szövődménymentes gyógyulástól kezdve az eutanázia szükségességéig bármilyen formát ölthet. Egy kicsit kilóg az ortopédia tárgyköréből, mivel hozzá lehet rendelni a belgyógyászathoz is a kialakulása miatt. A pata megbetegedése mögött mindig valami mást kell keresni.

7 fokos rotáció látható, ami az irha gyulladása miatt fellazuló összekötttetés miatt jön létre. A patacsont és a szaru nem párhuzamos, mint egészséges lovak esetében.

Számos okra vezethető vissza, melynek feltárása a legfontosabb feladat, hiszen először az alapproblémát kell kezelni! Kialakulhat mechanikus alapon (a megszokottnál lényegesen több munka kemény talajon, túlkörmölés stb.) Ez általában jól, maradéktalanul gyógyul. Kapcsolódhat mérgezésekhez, elsősorban a szervezetben képződő méreganyagok felszívódására kell gondolni, mint hasmenés, durva kólika, méhgyulladás után. Ilyenkor az elszaporodó baktériumok sejtanyagai (endotoxinok) és szövetszétesési maradékok okozzák a belső mérgezést. Nehezített ellés, magzatburok visszamaradás, vastagbél gyulladás, műtétet igénylő kólikák lehetnek ennek a hátterében. Régi klasszikus forma a bezabálás, ami szénhidrátok túlzott bevitelét jelenti.

Súlyos fokú laminitis. a piros nyilak a patacsont hegyét mutatják, ami szabaddá vált a talp megnyílása miatt.

Ugyanígy túl sok fehérje fogyasztása is kialakíthatja - gondoljunk a lucerna túletetésének megelőzésére. Két aljas, nehezen kezelhető forma belgyógyászati, hormonrendszert érintő betegséghez társul. Az egyik a cukorbetegséghez hasonlító metabolikus szindróma, melynél a sejtek nem jutnak hozzá a vércukorhoz, ez váltja ki a laminitist. A másik a mellékvese kéregállományának túlműködése, a Cushing- kór (vagy PPID). Ez a betegség könnyebben kezelhető, főleg idősebb lovakat érint. E két betegség kivizsgálása nem túl egyszerű, de fontos tisztázni, mert ilyen lovakat például nem kezelünk szteroid gyulladáscsökkentőkkel, mert „felrobbanthatják” a patairha gyulladást. Elsősorban a hátulsó végtagon látjuk, de előfordulhat az elülsőn is a túlterheléses patairha gyulladás, ami azért jön létre, mert egy komolyabb sérülés miatt nem terheli a ló az egyik végtagját, az ellenoldali párját kénytelen túlterhelni.

A laminitisnek két fő formája van:

1. A heveny (akut) stádium a tünetek kezdetétől számítandó. Ilyenkor savó lép ki a patairha és a patafalat alkotó szaru közé. Ez borzasztó fájdalommal jár, de ami még rosszabb az az, hogy fellazítja a szaru és az irha közötti meglehetősen erős kapcsolatot, minek következtében a patacsont el tud mozdulni eredeti helyéről.
2. Az elmozdulás három formát ölthet: megcsavarodik (rotáció), megsüllyed, megbillen oldalra. Ha ez bekövetkezik, már idült (krónikus) formáról beszélünk.

Súlyos fokú patairha gyulladás miatt kialakuló, nagyfokú, 14 fokos rotáció.

A kezelést illetően heveny forma kialakulásakor rendkívül fontos a gyulladás megállítása. A gyógyszeres kezelés (gyulladáscsökkentők, véralvadás gátlók, vérnyomás csökkentők) mellett rendkívül fontos a hűtés. A másik teendő a patacsont elmozdulásának csökkentése (gipszelés, talp-nyír alátámasztás). A krónikus formánál gyógypatkolással próbáljuk az eredeti állapotot visszaállítani.

Nagyon lényeges a kovács-állatorvos együttműködés! A patkolókovács kiválasztja a megfelelő gyógypatkolási eljárást és elvégzi azt, az állatorvos RTG felvételekkel és bódítással, érzéstelenítéssel segíti a feladat végrehajtását.

Igen nagyfokú, régi, 21 fokos elcsavarodás. A patacsont hegye, a rá nehezedő nyomás miatt átalakult, „felhajlott” (D betű alatt).